A gazdasági élet szereplőjeként egyik legnagyobb kihívás a számvitel, kimutatások, beszámolók, a cég könyvelésének rendben tartása. A számviteli rend megsértését az követi el az, aki a számvitelről szóló törvényben vagy a számviteli törvény felhatalmazásán alkotott jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel

• a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy
• az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

Ez utóbbi két fordulatot a számvitel rendjének megsértése eredményének tekintjük, a kettő közül valamelyiknek – a bizonylati rend megsértésével, a könyvvezetési, illetve beszámoló készítési kötelezettség megszegésével okozati összefüggésben – be kell következni ahhoz, hogy a bűncselekmény megállapítható legyen. Az eredmények tehát egymással vagylagos viszonyban állnak, de elképzelhető, hogy a kötelezettségszegés következtében több eredmény is megvalósul.

A Btk. csak a bűncselekmény szándékos elkövetését bünteti (a gondatlant nem). Ez azt jelenti, hogy az elkövető ismeri az őt terhelő kötelezettséget, amelyre nézve tudatos szabályszegő magatartás jellemzi (akár tevés, akár mulasztás), emellett arra is kiterjed a tudata, hogy ezáltal a tényállásszerű eredmények valamelyike – legalább eshetőlegesen – bekövetkezhet.

A Btk. meghatározza, hogy mit kell megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba alatt érteni. Ilyennek kell tekinteni azt, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások (eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő) értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja a hiba elkövetésének üzleti évére vonatkozó számviteli beszámolóban kimutatott nettó árbevétel húsz százalékát és egyúttal a mérlegfőösszeg húsz százalékát is. Mindenképpen „megbízható és valós képet lényegesen befolyásolónak” minősül a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások (eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő) értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja az ötszázmillió forintot.

A számvitel rendjének megsértése kerettényállásként szabályozott bűncselekmény, a Btk. által meghatározott kereteket tartalommal a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) tölti meg. A számviteli törvény külön is felhívja a figyelmet arra, hogy a rendelkezéseit megsértők a polgári jogi felelősség mellett szabálysértési, illetve büntetőjogi felelősséggel is tartoznak (Szt. 170. §).

A számviteli törvény hatálya lényegében a gazdaság valamennyi szereplőjére kiterjed, bizonyos kivételektől eltekintve. A számviteli törvény hatálya nem terjed ki

• az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az építőközösségre, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére,
• a közkereseti társaságra, a betéti társaságra és egyéni cégre, amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti (Szt. 2. § (3) bek., Szt. 2/A. § (1) bek.).

Ezzel szemben a Btk. kiterjeszti hatályát az egyéni vállalkozóra, valamint a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodókra (például az egyszerűsített vállalkozói adó, a kisvállalati adó vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá bejelentkezett adóalanyokra), vagyis ezek a személyek is elkövethetik a számvitel rendjének megsértését. Esetükben az elkövetési magatartás a jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegése, az elkövetés eredménye pedig, ha a kötelezettségszegéssel meghiúsul az elkövető vagyoni helyzetének áttekintése, illetve ellenőrzése.

Összegezve tehát, a számvitel rendjének megsértése háromféle módon követhető el, a Btk. háromféle elkövetési magatartást határoz meg, ezek a következők:

• bizonylati rend megsértése,
• könyvvezetési kötelezettség megszegése,
• beszámoló készítési kötelezettség megszegése.

A bűncselekmény megvalósulásához – miként arról a fentiekben már volt szó – önmagában nem elegendő a tényállásszerű elkövetési magatartás tanúsítása, további feltétel ugyanis, hogy a kötelezettségszegéssel összefüggésben a Btk.-ban írt eredmények valamelyike, tehát a) a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba előidézése, b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintésének, illetve ellenőrzésének meghiúsítása bekövetkezzen.

A bírói gyakorlat szerint sikkasztással halmazatban nem állapítható meg a számvitel rendjének megsértése, ha a gazdasági társaság ügyvezetője a sikkasztással eltulajdonított készpénzbevételről szóló bizonylatokat nem szerepelteti a társaság könyvelésében (BH2011. 57.). Általában véve is ez a helyzet akkor, ha valaki vagyon elleni bűncselekményt követett el, és azért nem tesz eleget a számviteli törvényben írt kötelezettségeinek, mert azzal saját maga tárná fel a másik bűncselekmény elkövetését. Az önfeljelentés ugyanis nem várható el, erre senki sem kötelezhető, ilyenkor bűnösség hiányában bűncselekmény sem valósul meg (2/2002. Büntető jogegységi határozat, EBH2010. 2122.).

Mi a helyzet akkor, ha könyvelőt bízok meg?

A cégvezető (elkövető) tisztában van azzal, hogy a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységet folytat. A gazdasági társaságok (cég) vezetőinek zöme természetesen nem ismeri részleteiben a számvitel és a könyvvitel szabályait, ezért közreműködőt (könyvelőt stb.) vesz igénybe.

Ha a cég vezetője nem személyesen teljesíti kötelezettségeit, hanem közreműködőt vesz igénybe, alapvető kötelezettsége, hogy e közreműködő kiválasztása, utasításokkal ellátása és folyamatos ellenőrzése során úgy járjon el, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható. Ez esetben a cégvezetőt büntetőjogi felelősség nem terheli akkor sem, ha a megbízott magatartása megvalósítja a számvitel rendjének megsértését. Ekkor a megbízott lép előtérbe és önálló tettesként felelősségre vonható. Ha a kötelességszegések és az eredmény vonatkozásában a megbízó vezető szándékossága megállapítható, a megbízottal együtt felel. 

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a bírósági gyakorlat nem feltétlenül egységes e kérdés megítélésében. A Legfelsőbb Bíróság például egy konkrét ügyben úgy foglalt állást, hogy a cégvezetőt nem mentesíti a büntetőjogi felelősség alól az, ha a bevallásokat a könyvelője készítette el és nyújtotta be, a cégvezető ugyanis még ekkor is köteles ellenőrizni a bevallások megtörténtét és azok helyességét. Mindez következik abból, hogy a vállalkozók, cégvezetők kötelesek a rájuk vonatkozó valamennyi jogszabályt betartani.

A számvitel rendjének megsértése bűncselekményének elkövetője alapesetben három évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel számolhat.

Ugyancsak az alapeset szerinti büntetési tétel – tehát a három évig terjedő szabadságvesztés – vonatkozik a bűncselekményt elkövető egyéni vállalkozóra, valamint a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodókra (például az egyszerűsített vállalkozói adó, a kisvállalati adó vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá bejelentkezett adóalanyokra).

Súlyosabb a büntetés, ha az elkövető a törvényben felsorolt, speciális tevékenységet végző gazdasági formák körében követi el a bűncselekményt. Ez a helyzet a pénzügyi intézmény, a befektetési vállalkozás, az árutőzsdei szolgáltató, a befektetési alapkezelő, a kockázati tőkealap-kezelő, a tőzsdei, elszámolóházi, a központi értéktári, illetve a központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, a biztosító, a viszontbiztosító, a független biztosításközvetítő, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a szabályozott ingatlanbefektetési társaság esetében.

Mindezt a Btk. az alábbiak szerint fogalmazza meg:

403. § (1) Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel

1. a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy
2. az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság körében követik el.

(4) E § alkalmazásában a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja a hiba elkövetésének üzleti évére vonatkozó számviteli beszámolóban kimutatott nettó árbevétel húsz százalékát és mérlegfőösszeg húsz százalékát is. Minden esetben megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja az ötszázmillió forintot.