A Btk. az alábbiakat mondja ki a sikkasztással kapcsolatban: Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.
Fontos tehát, hogy azon dolognak, amelyet eltulajdonítanak, valamilyen formán rábízással annak a személynek a rendelkezésére kell állnia, aki azt eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.

Elsikkasztani olyan dolgot lehet, amit az elsikkasztóra bíztak, az a rábízott idegen dolog a számára idegen, értékkel bíró dolog, ami kizárólag ingó dolog lehet. A dolog birtokosa (az, akire rábízták) ebből következően sosem a tulajdonos.
Fontos tehát, hogy az idegen dolog jogszerűen került az elkövető birtokába.
Sikkasztást a dolog tulajdonosa, résztulajdonosa nem követhet el. Így nem követhető el a sikkasztás arra a dologra, mely közös tulajdonban van.
Mivel a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok és az alapító(k) vagyona elkülönül, ezért a jogi személy vagyona az alapító(k) felé idegennek minősül.
A sikkasztást csak ingó dologra (például gépjárműre, pénzre) lehet elkövetni, ingatlanra nem.

Sikkasztás tettese, társtettese csak az lehet, akire a dolog rá van bízva, aki a dolgot ténylegesen és jogszerűen birtokolja.
A rábízás azt jelenti, hogy a dolgot birtokba adták. Az azonban, hogy ez milyen jogcímen történt, közömbös. Közömbös a rábízás időtartama is, lehet az egészen rövid idő is.

Rábízásra példák a következők:

• a letét szabályai szerinti megőrzés,
• a megbízási szerződés alapján történő kezelés vagy gondozás,
• a munkáltató által a munkavégzéshez átadott eszközök használata és őrzése,
• a fuvarozási szerződés keretében való szállítás,
• a bizomány,
• a tulajdonjog fenntartásával kötött adásvétel,
• szerződést biztosító óvadék vagy kézizálog,
• a bérleti vagy haszonbérleti jogviszony,
• a célhoz kötött pénzátadás különböző formái (például biztosítási ügyletkötőnek vagy utazási vállalkozónak átadott pénz)

Ha valakit pénz kezelésével, őrzésével bíztak meg, azt kell vizsgálni, hogy a pénzt helyettesíthető vagy nem helyettesíthető dologként adták át. Ha a pénzt helyettesíthető dologként adták át, akkor a megbízott a pénzt összekeverheti a saját pénzével, a lényeg az, hogy a megbízó által meghatározott időben az összeggel el tudjon számolni. Ellenben, ha a pénzt nem helyettesíthető dologként adták át (jellemzően ez a helyzet a pénztáros, a pénzszállító, az ügyvédi letét esetében), akkor a pénz saját célra történő használata akkor is sikkasztásnak minősül, ha a megbízott a végén el tud számolni a pénzösszeggel (tehát ha nincsen kár).
Sikkasztásnál ugyanis nem kell, hogy kár következzen be. A sikkasztás megvalósul akkor is, ha az elkövető a más tulajdonában lévő dologgal károkozás nélkül rendelkezik sajátjaként.

A törvény azt mondja, hogy a sikkasztást a „dolog jogtalan eltulajdonítása”, illetve a „dologgal való sajátjakénti rendelkezés” útján lehet elkövetni.
Az eltulajdonítás azt jelenti, hogy megváltozik a dolog tulajdoni állapota, az eredeti tulajdonállapot megszűnik, és egy teljesen új tulajdoni helyzet jön létre. Akkor jogtalan az eltulajdonítás, ha arra sem jogszabály, sem az erre jogosult nem ad engedélyt.
A sikkasztó úgy viselkedik, hogy ő a tulajdonos. Ez a helyzet akkor, ha az elkövető a rábízott dolgot eladja, ismeretlen helyre szállítja, eltagadja a valódi tulajdonos elől. Ez utóbbi esetében azonban fontos tudni, hogy a dolog eltagadása nem azonos a visszaadás megtagadásával, vagy az elszámolás elmulasztásával, amelynek csupán polgári jogi következménye lehet.

Példák:

• A sajátjaként rendelkezéssel követi el a sikkasztást a kft. alkalmazottja, ha a megbízás alapján beszedett pénzt nem fizeti be, hanem azt az elmaradt munkabérének a kiegyenlítésére visszatartja.
• Megvalósítja a sikkasztást, aki a munkaviszonyának megszűnése után a munkáltatója tulajdonában levő, de általa birtokban tartott szerszámokkal és anyagokkal nem számol el, hanem azokat - mintha a sajátja lenne - értékesíti.

A „sajátjaként rendelkezés” alapvetően különbözik a jogtalan eltulajdonítástól. „Sajátjakénti rendelkezés” esetén az elkövető időlegesen tanúsít olyan magatartást, amelyre csak a tulajdonos, vagy annak hozzájárulásával más lenne jogosult. Vagyis, az elkövető nem viselkedik tulajdonosként, csak az ún. tulajdonosi részjogosítványokat gyakorolja. Példa: bérbe adja a lízingelt autót, kölcsönt ad a rábízott pénzösszegből.

1. példa
A terhelt résztulajdonosa és egyben ügyvezetője volt az N. Kft.-nek. A kft. édesipari termékeket gyártott és forgalmazott. A terhelt cukortárolási szerződést kötött az X. Kft.-vel, melyben megállapodtak abban, hogy az X. Kft. betárol 5000 tonna cukrot az N. Kft. telephelyén, úgy, hogy az X. Kft. fenntartja cukron a tulajdonjogát. A megállapodásban kikötötték, hogy a cukrot az N. Kft. tevékenysége körében felhasználhatja, és a felhasznált cukormennyiséget a hónap végén az X. Kft. felé jelenti. A jelentett mennyiségről az X. Kft. számlát állít ki, a mindenkor érvényes kereskedelmi szerződéses árakon az N. Kft. részére. Az áru tulajdonjoga csak a számla kiegyenlítését követően száll át az N. Kft. részére.
A felek megegyeztek abban is, hogy a terhelt cégének nincs joga a cukor további értékesítésére, csupán a saját célra történő felhasználásra. Tárolás fejében tárolási díjban is megállapodtak a felek, amelyet a terhelt cégének kellett volna megfizetnie, erre azonban nem került sor.
Az X. Kft. 1998. december végéig különböző időpontokban 472 995 kg kristálycukrot szállított az N. Kft. raktárába, amelynek értéke 529 millió forint. A terhelt utasítására az N. Kft. 1999. év elején az összes kristálycukrot értékesítette. A terhelt így az X. Kft. tulajdonában lévő kristálycukorral jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, amikor azt a szerződésben foglaltak ellenére értékesítette. Emellett az értékesítéssel a polgári jogi szabályok szerinti szerződésszegést is elkövette.
Az X. Kft.-t ért kár egy része a büntetőeljárás során megtérült, a terheltnek az elsőfokú ítélet hozatalakor 386 millió forint tartozása állt fenn.
A terheltet a bíróság jogerősen különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

2. példa
A terhelt üzemben tartója volt egy Seat Cordoba típusú személygépkocsinak, melyet az R. Lízing Rt.-től lízingelt. A kérdéses időben tehát a gépkocsi a Lízing Rt. tulajdonában állt, azt a terhelt lízingbevevőként, illetve üzembentartóként birtokolta. A lízingbeadás általános feltételei szerint a lízingbevevő nem szerzett jogot arra, hogy a gépkocsit a lízingbeadó külön írásbeli engedélye nélkül hasznosításra másnak átadja. Ennek ellenére a terhelt 2003 októberében, napi 6000 forint bérleti díj ellenében bérbe adta a gépjárművet egy gépjárműkölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásnak. A bűncselekmény elkövetésének időpontjában a gépkocsi forgalmi értéke 1 680 000 forint volt.
A terhelt egy fél évvel később egy másik lízingelt gépjárművet – ezúttal egy Mercedes Vito típusú mikrobuszt – adott bérbe ugyanannak a gépjárműkölcsönző vállalkozásnak. A terhelt ebben az esetben sem volt a gépjármű tulajdonosa, csak üzembentartója, és a lízingbeadás általános szerződési feltételeiben foglaltak szerint a gépjárművet nem is adhatta volna további lízingbe, vagy bérbe. A gépkocsi elkövetéskori forgalmi értéke 2 181 000 forint volt.
A terhelt a két általa lízingelt gépkocsira vonatkozó bérbeadási szerződés megkötésével az adott gépjárművekkel – úgy, mintha azok tulajdonosa lenne – sajátjaként rendelkezett. A bíróság két rendbeli sikkasztás bűntettében mondta ki őt bűnösnek, és pénzbüntetésre ítélte. A büntetéskiszabás során a bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a lízingbeadó cégek a lízingszerződéseket nem mondták fel, így a terhelt mindkét lízingszerződést teljesítette, a gépjárművekkel kapcsolatos kötelezettségek maradéktalan megfizetése után azok tulajdonjogát is megszerezte.

3. példa
A terhelt ügyvezetője volt az M. Bt.-nek. Az M. Bt. 1997-től szerződéses kapcsolatban állt az S.P.A. olasz céggel, mint annak magyarországi importőre és képviselője. E cég áruját saját jogán raktározta, árulta és forgalmazta.
A terhelt tartozásainak tetemes felhalmozódása miatt az olasz cég 2002 májusában létrehozta az I. H. Kft.-t a termékeinek importálására és forgalmazására. A terhelttel ügynöki és kereskedelmi-szolgáltatási szerződést, tartozásainak rendezése végett pedig engedményezési szerződést kötött 2002. október hó 1. napján.
2003. június 27-én az I. H. Kft. fizetési felszólítást küldött a terheltnek arról, hogy 5 236 878 forint tartozását 15 napon belül rendezze, ezzel egyidejűleg a terhelttel betervezett minden további szállításukat felfüggesztette. Ennél fogva a M. Bt. a tartozása rendezéséig nem volt jogosult árut vásárolni az I. H. Kft.-től.
2003. szeptember 30-án a terhelt az ügynöki és az engedményezési szerződést, valamint a szállítási és kereskedelmi szolgáltatási szerződést felmondta és bejelentette, hogy az általa raktározott termék megóvása érdekében az I. H. Kft. teljes készletét megvásárolja. Egyidejűleg azonnali leszámlázását kérte a Kft.-től.
Az I. H. Kft. még az ugyanazon a napon megküldött válaszlevelében figyelmeztette a terheltet, hogy a raktárban elhelyezett I. H. Kft. termékekkel semmilyen módon nem rendelkezhet, ezt követően pedig valamennyi szerződését felbontotta a terhelttel. A terhelt 2003. október 15-én a mintegy 25 millió forint értékű árut elszállított a raktárkészletéből, és azt az I. H. Kft. elől eltitkolta.
A Legfelsőbb Bíróság az üggyel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a terhelt azt követően szállította el a 25 millió forint értékű árukészletet a tulajdonosa számára ismeretlen helyre, hogy az I. H. Kft. figyelmeztette: a termékekkel semmilyen módon nem rendelkezhet.
A Ptk. szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A másik fél kifejezett akarata ellenére azonban a szerződés nem jöhet létre.
A terhelt szeptember 30-i ajánlattételét az I. H. Kft. nem fogadta el, ellenkezőleg, kifejezetten tiltakozott ellene és tiltakozását ismételten és bizonyítottan az ajánlattevő képviselőjének a személyes tudomására hozta. Nem kétséges – fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság –, hogy ilyen tényállás mellett az adásvételi szerződés nem jött létre, továbbá, hogy erről a terhelt is tudott. Tudatában volt annak, hogy az általa bérelt raktárban tárolt árukészlet továbbra is az I. H. Kft. tulajdonában maradt. A terhelt azzal, hogy az árut ismeretlen helyre szállította, és eltitkolta, elkövette a sikkasztást, mégpedig annak a „rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja” fordulatát. A kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis, ha a terhelt a dolgot a tulajdonos elől eltitkolja, ebből annak végleges tulajdonban tartására irányuló szándékára lehet és kell következtetni.
A bíróság így a terheltet jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek, és őt ezért 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.

Azért javaslom sikkasztási területen jártas büntetőjogi ügyvédhez fordulni, mert a bűncselekmény meglétének megítélése csak látszólag egyszerű. Jogi fejtegetés helyett inkább egy példával mutatnám be, miért szükséges a sikkasztásban tapasztalt ügyvéd segítsége.

• Tételezzük fel, hogy egy cégvezető a cég pénzét a sajátjával együtt kezeli, egy helyen tartja, sőt használ belőle saját céljaira. Látszólag a cég pénzével sajátjaként rendelkezik, vagyis sikkasztást követ el. Ez azonban nem teljesen egyértelmű. Miért nem egyértelmű? Azért, mert a helyettesíthető dolgok – és a pénz ilyen – esetében általában nem valósul meg sikkasztás, ha azt a megbízott a sajátja közé keverve felhasználja, feltéve, hogy a rábízásnak megfelelő pénzösszeg mindig rendelkezésre áll. Más azonban a helyzet, amennyiben a megbízási jogviszony a dolog elkülönített vagy célhoz kötött kezelését írja elő (például letét vagy pénztári kifizetés esetén), ilyenkor a helyettesíthető dolog is úgymond egyedileg meghatározottá válik.

• Egy teljesen más jellegű példa: Önmagában abból a körülményből, hogy az önkormányzat képviselő-testületét - a törvény erejénél fogva - a polgármester képviseli, még nem következik az, hogy az önkormányzat teljes vagyona rá lenne bízva. A sikkasztás szempontjából ugyanis a közvetlen rábízásnak van jelentősége.

• A gazdasági társaság vagyonkezelésre jogosult ügyvezetője nem valósít meg sikkasztást azzal, hogy a társaság vagyonrészeinek értékesítéséből befolyt összeget a taggyűlés hozzájárulása nélkül fordítja a társaság ténylegesen fennálló és elismert tartozásának kifizetésére.

• A sikkasztást a többi vagyon elleni bűncselekménytől általában a rábízás tartalmának értelmezése alapján lehet elhatárolni. Így csalás valósul meg, ha a rábízás nem jogszerű, mert a tettes a dologgal rendelkező megtévesztésével (pl. kölcsönkérés ürügyével) jut a dolog birtokába.

• A vagyonőrök, éjjeli őrök birtokába nem kerül az őrzésükre átadott dolog, így ők a dolog elvételével nem sikkasztást, hanem lopást valósítanak meg.

• A hatóság által lefoglalt (zár alá vett) dolog birtokosa, ha a dolgot az ő további őrizetére bízták, az eltulajdonítással a sikkasztást elkövetheti, ha azonban a dolgot a tulajdonos számára vonja el a végrehajtás alól, zártörésért felel.

• Az üzletszerűen elkövetett csalás bűntette – és nem sikkasztás – valósul meg, ha a nyílászárók legyártásával és szállításával foglalkozó kft. ügyvezetője közel egy éven át 43 sértettől azért vesz fel megrendelést, hogy a tőlük átvett vállalkozóidíj-előlegeket nem a megállapodásban foglaltak teljesítésére, hanem kizárólag cége adósságának rendezésére fordítja, s ezzel megrendelőit megkárosítja.

• Fontos tudni, hogy a sikkasztással halmazatban nem követhető el a számvitel rendjének megsértése, ha a számviteli szabályok betartásával a sikkasztás tettese az önfeljelentés veszélyének tenné ki magát.

Az ilyen értelmezési problémák miatt javasoljuk, hogy sikkasztás gyanúja esetén minél hamarabb vegye fel a kapcsolatot irodánkkal, ahol a területet jól ismerő, megfelelő szakismerettel rendelkező kollégák készséggel állnak rendelkezésére. Nagyon fontos az adatok precíz összegyűjtése és azok helyes értelmezése, mert ezen dől el, valaki megvalósítja-e a sikkasztást vagy nem valósítja meg. 

A sikkasztás megvalósul akkor is, ha kár nem következik be. Ezért a bűncselekmény minősítése a dolog értékéhez igazodik, illetve vannak bizonyos minősítő körülmények, melyek fennforgása esetén a bűncselekmény súlyosabban minősül, és súlyosabb büntetést von maga után.
Az értékhatárok (melyek egyébként irányadók más vagyon elleni bűncselekményekre, így például a csalásra is) az alábbiak szerint alakulnak:

• szabálysértési érték: 50 000 Ft-ig
• kisebb érték: 50 001 – 500 000 Ft
• nagyobb érték: 500 001 – 5 millió Ft
• jelentős érték: 5 000 001 – 50 millió Ft
• különösen nagy érték: 50 millió – 500 millió Ft
• különösen jelentős érték: 500 millió Ft felett

A sikkasztás esetében a minősítés és a büntetési tételek a következőképpen alakulnak: