A vállalkozók, vállalkozások élén álló vezető tisztségviselők büntetőjogi felelőssége egyrészt különféle jogszabályokon, másrészt pedig az adott vállalkozás belső szervezeti szabályain alapul.

A jogszabályok közül példaként említhetjük a Polgári Törvénykönyvet (Ptk.), mely kimondja, hogy „a vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenységét a jogi személy érdekének megfelelően köteles ellátni”, és tevékenysége során „a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve”. Láthatjuk tehát, hogy a Ptk. igen tágan jelöli ki a felelősségi határokat.

További jogszabályok (a teljesség igénye nélkül), melyek a cégvezetők büntetőjogi felelőssége szempontjából jelentőséggel bírnak:

• 1990. évi XCIII. az illetékekről,
• 1990. évi C. törvény a helyi adókról,
• 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról, 
• 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról,
• 2000. évi C. törvény a számvitelről,
• 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról,
• 2007. évi CXXVII. az általános forgalmi adóról,
• 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről.

A gazdasági bűncselekményekre általában véve igaz, hogy azok úgynevezett kerettényállások, csak a büntetendő cselekmény kereteit jelölik ki, az elkövetési magatartások pontos tartalmát más, büntetőjogon kívüli jogszabályok határozzák meg. Például, a számvitel rendjének megsértése bűncselekményét – egyebek mellett – az követi el, aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt kötelezettségeit (könyvvezetés, beszámolókészítés) megszegi, és ezzel a Btk.-ban írt eredményt valósítja meg (a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja). Egy másik jellemző példa a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának vétsége, melyet – többek között – az követ el, aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény változásának bejelentését elmulasztja. Gazdasági tevékenységhez kapcsolódó nyilvántartás például az ingatlan-nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, a cégnyilvántartás vagy a zálogjogi nyilvántartás. A bejelentési kötelezettséget az ezekre a nyilvántartásokra vonatkozó jogszabályok részletezik.

Ezek a kerettényállások rendkívüli módon megnehezítik a vállalkozók, vezető tisztségviselők helyzetét, hiszen az azokat tartalommal kitöltő (adózási, számviteli stb.) jogszabályok sokfélék és meglehetősen gyakran változnak, naprakész ismeretük esetenként még egy, a témával foglalkozó szakember (könyvelő, jogász) számára is komoly feladat. Olykor még az is megesik, hogy a különböző hatóságok, vagy éppen a bíróságok is bizonytalanok egy-egy jogkérdés megítélését illetően. Felvetődik tehát a kérdés: elvárható-e a terhelttől, hogy felismerje, cselekménye a Btk.-ba ütközik, vagy elfogadható az, ha tévedésre hivatkozik.

Gazdasági büntetőügyekben lehet-e tévedésre hivatkozni?

Büntetőjogi szempontból a tévedésnek két alaptípusa van, a ténybeli tévedés és a cselekmény társadalomra veszélyességében tévedés. Jogi tévedésről akkor beszélünk, ha az elkövető nem tud a cselekmény jogilag tiltott voltáról, a jogi minősítésről, vagy a büntetés mértékét illetően téved. A jogi tévedésre sikerrel nem lehet hivatkozni, ugyanis „a jog nem tudása nem mentesít a büntetőjogi felelősségre vonás alól”. Kivételes esetek akadhatnak (ha például az elkövető hivatalos formában kapott téves jogértelmezést a hatóságoktól), ezek azonban valóban ritkák.

A társadalomra veszélyesség tudata azt jelenti, hogy az elkövető felismeri tettének jogilag tilalmazott voltát, azt azonban nem kell tudnia, hogy cselekménye konkrétan a büntető törvénykönyvbe ütközik. A társadalomra veszélyességben történő tévedés jellemzően a gazdasági bűncselekményeknél, a kerettényállásokat kitöltő alacsonyabb szintű jogszabályok vonatkozásában jöhet számításba. Példa erre az az eset, amikor a vállalkozó a saját felfogása szerint tisztességesen, jóhiszeműen jár el az üzleti életben, ám időközben megváltozik valamilyen háttérjogszabály (például a tőkepiaci törvény szigorúbban határozza meg a bennfentes információ fogalmát), és ennek következtében – lényegében tehát tudtán és akaratán kívül – megvalósítja a bennfentes kereskedelem bűntettének tényállását. A büntetőjogi felelősség alól azonban mentesülhet, hiszen tévedett cselekménye társadalomra veszélyességében.

Amennyiben tévedésre hivatkozik az elkövető, számolni kell azzal, hogy a bíróság figyelembe vesz egyéb körülményeket is. Például jelentőséggel bírhat az, ha az illetőnek jogi vagy igazgatási végzettsége van, ebben az esetben ugyanis nem fogadható el azon hivatkozása, hogy nem volt tisztában a rá vonatkozó jogszabályokkal.

Tény ugyanakkor az is, hogy a társadalomra veszélyességben történő tévedést illetően egységes bírói gyakorlatról nem beszélhetünk. Az ilyen tévedésre való hivatkozást a legritkább esetekben fogadják el a bíróságok, az uralkodó álláspont az, hogy a háttérjogszabályok nem tudása csak a legritkább esetben mentesíti a vállalkozót, vezető tisztségviselőt a büntetőjogi felelősség alól. Kivételek azért akadnak, ha nem is sűrűn, de előfordul olyan, hogy egy gazdasági bűncselekmény miatti büntetőügyben a társadalomra veszélyességre hivatkozással születik felmentő ítélet.

Egy konkrét ügyben a vádlottnak mint magánszemélynek egy kft. összesen 56 millió forint névértékű közraktárjeggyel egyenlített ki egy tartozást. A vádlottnak erről az 56 millió forint bevételről kellett volna bevallást benyújtania az adóhatósághoz, ezt azonban nem tette meg. Az adóhatóság 24 millió forint szja-hiányt állapított meg. Az elsőfokú adóhatósági határozatot a másodfokú adóhatóság megsemmisítette, arra hivatkozással, hogy a terheltnek a közraktárjegyek birtokba vételével nem keletkezett szja-köteles bevétele, így adóhiánya nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság felmentette a vádlottat az adócsalás bűntettének vádja alól, másodfokon azonban arra jutott a bíróság, hogy a közraktárjegy értékpapír, átruházására a váltóra vonatkozó szabályok alkalmazandók, a különböző ügyletekben pedig az szja-törvény alapján adóköteles jövedelemnek tekintendő. Felülvizsgálat folytán a Legfelsőbb Bíróság elé került az ügy, mely kimondta, hogy bár a terheltnek valóban adóköteles jövedelme keletkezett a közraktárjegyek birtokbavételével, ám azt az adóbevallásában nem azért nem szerepeltette, mert el akarta volna kerülni az adózást, hanem azért, mert tévedett a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő adójogszabályokban, és erre a tévedésre alapos oka volt. A Legfelsőbb Bíróság szerint ebben az ügyben figyelembe kellett venni azt is, hogy a felmerült adóügyi kérdés megítélésben még az adóhatóság is bizonytalan volt, és ugyan a jogkövető magatartás az adózótól megkívánható, ám az már a legkevésbé sem, hogy a saját érdekeivel ellentétesen járjon el.

Összegezve tehát a fentieket, elmondhatjuk, hogy ritkán ugyan, de előfordul, hogy a gazdasági bűncselekmények miatti ügyekben a bíróságok a terhelt javára értékelik a hatóságok téves tájékoztatását, a háttérjogszabályok változását, vagy éppen az adóhatóság tévedését.

Az adócsalás miatt induló ügyekben gyakorta hivatkoznak arra a terheltek, hogy könyvelőt alkalmaztak, és a könyvelő feladata lett volna az adóbevallás elkészítése. Ez a típusú védekezés azonban nem feltétlenül célravezető. A Legfelsőbb Bíróság például egy konkrét ügyben leszögezte, hogy a cégvezetőt nem mentesíti a büntetőjogi felelősség alól az, ha a bevallásokat a könyvelője készítette el és nyújtotta be. Mindez következik abból, hogy a vállalkozók, cégvezetők kötelesek a rájuk vonatkozó valamennyi jogszabályt betartani.

A gazdasági tevékenység során felmerülő bűncselekmények

A vállalkozási tevékenység magában hordozza bizonyos bűncselekmények elkövetésének kockázatát, könnyen előfordulhat, hogy a vállalkozó, a cégvezető nincs is tudatában annak, hogy adott magatartása kimeríti valamely bűncselekmény törvényi tényállását.

A gazdasági érdekeket támadó bűncselekményeknek három típusát szokás megkülönböztetni:

• ezek közül egyes bűncselekményeket bárki elkövethet,
• vannak olyan bűncselekmények, melyek a Btk. szövege szerint bárki által elkövethetők, a gyakorlatban azonban az elkövetők csak bizonyos tulajdonságokkal rendelkező személyek lehetnek,
• a harmadik csoportba pedig azok a bűncselekmények tartoznak, melyeknél a Btk. meghatározza a konkrét elkövetői kört.

A bárki által elkövethető, gazdasági érdekeket támadó bűncselekmények köre igen széles. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik valamiféle nyereségre törekvő magatartásban nyilvánul meg. A legtipikusabbak a következők:

• csalás (Btk. 373. §): a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.
• információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. §): elkövetője az, aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz;
• orgazdaság (Btk. 379. §): orgazdaság elkövetője az, aki a) költségvetési csalásból származó vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árut, b) jövedéki adózás alól elvont terméket, vagy c) lopásból, sikkasztásból, csalásból, hűtlen kezelésből, rablásból, kifosztásból, zsarolásból, jogtalan elsajátításból vagy orgazdaságból származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik;
• iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 388. §): az követi el, aki a jogosultnak iparjogvédelmi oltalomból (például szabadalmi oltalom, védjegyoltalom) eredő jogát a) az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével, b) az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével előállított áru forgalomba hozatalával, vagy az ilyen áru forgalomba hozatal céljából való megszerzésével vagy tartásával megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz;
• társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés (Btk. 395. §): az követi el ezt a bűncselekményt, aki társadalombiztosítási ellátás, vagy az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján természetes személy részére nyújtható pénzbeli vagy természetbeni juttatás megszerzése vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel kárt okoz;
• költségvetési csalás (Btk. 396. §): elkövetője az, aki a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz;
• pénzmosás (Btk. 399. §): a pénzmosás elkövetője a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó a) dolgot átalakítja, átruházza, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe abból a célból, hogy aa) az ilyen dolog eredetét eltitkolja, elleplezze, vagy ab) a más által elkövetett büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben folytatott büntetőeljárást meghiúsítsa, b) dolog eredetét, az ilyen dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, az ilyen dolog helyének változását vagy azt a helyet, ahol az ilyen dolog található, eltitkolja, vagy elleplezi.

A gazdasági bűncselekmények második csoportjába tartozó tényállások esetében a Btk. konkrétan nem jelöli meg, hogy ki lehet az elkövető, csak körülírja azt. Tipikusan ilyenek a következők:

• a számvevőszéki ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségek megszegése (Btk. 363. §): e bűncselekmény alapesetét az követi el, aki az Állami Számvevőszék ellenőrzése során a vonatkozó törvényben meghatározott közreműködési kötelezettségét megszegi, és ezzel az ellenőrzés lefolytatását akadályozza;
• gazdasági csalás (Btk. 374. §): elkövetője az, aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz;
• tartozás fedezetének elvonása (Btk. 405. §): a bűncselekményt az követi el, aki írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja; súlyosabban büntetendő az, aki ezt a cselekményt a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyonra követi el. A törvényszöveg megfogalmazásából az következik, hogy e bűncselekmény elkövetője csakis az adós, a kötelezett, illetve a fedezetül lekötött vagyonnal rendelkezni jogosult személy lehet.

A gazdasági bűncselekmények harmadik csoportjába azok a tényállások tartoznak, melyeket csak a Btk.-ban konkrétan meghatározott személyek követhetnek el. Ezek közül a leggyakrabban az alábbiak fordulnak elő:

• hűtlen kezelés (Btk. 376. §): a bűncselekményt idegen vagyon megbízott személy követheti el, aki a megbízásból folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A hűtlen kezelést tehát a Btk. kifejezett előírásából következően – tettesként, társtettesként – csak olyan személy követheti el, akit az idegen vagyon kezelésével, gondozásával vagy felügyeletével megbíztak;
• hanyag kezelés (Btk. 377. §): a bűncselekmény elkövetője csak az lehet, akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz;
• költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása (Btk. 397. §): elkövető csak gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója lehet, aki a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség teljesítését elmulasztja, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a költségvetési csalást a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet tevékenysége körében elkövesse;
• pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása (Btk. 401. §): elkövető az lehet, akit a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettség terhel, és aki e törvényi kötelezettségének nem tesz eleget;
• számvitel rendjének megsértése (Btk. 403. §): a bűncselekményt az követheti el, akire a számviteli törvény vagy annak felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály hatálya kiterjed, és rá nézve könyvvezetési, beszámolókészítési kötelezettséget ír elő. Az egyéni vállalkozókra, egyéni cégekre ugyan nem vonatkozik a számviteli törvény, ám a Btk. kifejezett rendelkezése alapján ők is alanyai lehetnek a számviteli rend megsértése bűntettének, és ugyanez a helyzet az építőközösségek, a polgári jogi társaságok és a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi kereskedelmi képviseletének esetében is.
• csődbűncselekmény (404. §): ezt a bűncselekményt az követi el, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén a Btk.-ban részletezett módok valamelyikén (például színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével) a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. A Btk. kifejezett rendelkezése folytán (Btk. 404. § (6) bek.) a csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, és ebben a vonatkozásban annak nincsen jelentősége, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen. Azt, hogy a gazdálkodó szervezeten belül ki jogosult rendelkezni a vagyonnal, az adott gazdálkodási formára vonatkozó jogszabályok határozzák meg. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény szerint a hatálya alá tartozó cégek esetében a jognyilatkozatok tételére jogosult személy a bejegyzett vezető tisztségviselő. Egyéni vállalkozó nem lehet a csődbűncselekmény alanya. A vagyonnal való rendelkezési jogosultság jogszabályon és/vagy szerződésen (alapító okiraton, alapszabályon, társasági szerződésen stb.) alapul. A csődbűncselekményt elkövetheti ugyanakkor az a tulajdonos, cégképviselő is, aki a vagyonnal jogszerűen már nem rendelkezhet, ám a gyakorlatban erre még van lehetősége.
• saját tőke csorbítása (Btk. 407. §): elkövető részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, szövetkezet, európai részvénytársaság vagy európai szövetkezet vezető tisztségviselője vagy tagja lehet, aki a társaság saját tőkéjét részben vagy egészben elvonja;
• gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása (Btk. 409. §): e bűncselekményt gazdálkodó szervezet vezető állású személye követheti el, aki közreműködik abban, hogy a) a gazdálkodó szervezet a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén ne legyen fellelhető, b) közhitelű nyilvántartásba olyan személy kerüljön a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, illetve ismeretlennek minősül, vagy c) közhitelű nyilvántartásba a gazdálkodó szervezet tulajdonosaként olyan személy vagy gazdálkodó szervezet kerüljön bejegyzésre, akinek a lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, illetve amely a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén nem lelhető fel, vagy aki, illetve amely nem a tényleges tulajdonos;
• gazdasági titok megsértése (Btk. 413. § ): elkövető csak olyan személy lehet, aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megtartására köteles, és aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitoknak minősülő adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, feltéve, hogy a titok nyilvánosságra hozásával nem törvényben előírt (például a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos) kötelezettségének tesz eleget.

A fenti – korántsem teljes – felsorolás is rávilágít arra, hogy a gazdasági életben tevékenykedő személyek helyesen teszik, ha fokozott körültekintéssel járnak el, hiszen egy-egy átgondolatlan lépésüknek nemcsak súlyos polgári jogi, adójogi következményei lehetnek, hanem a büntetőjogi felelősségre vonással is számolniuk kell.

Olvasson tovább a témában az alábbi címekre kattintva!

A cégvezető büntetőjogi felelőssége és a megengedett kockázatvállalás

A cégvezető és a költségvetési csalás bűnsegédje

A cégvezető és az adócsalás

Vezető tisztségviselő polgári jogi felelőssége

Egyes források:
Elek Balázs (2009): Juris ignorantia non excusat? A jogi tévedés megítélése a gazdasági büntetőperekben. Rendészeti Szemle 2009/7-8. 96-109.
Fodor Balázs Gábor (2017): A vállalkozás büntetőjogi kockázata. In: Domokos Andrea (szerk.) (2017): A vállalkozói felelősség büntetőjogi vonatkozásai. Konferencia előadásainak szerkesztett változata. Károli Gáspár Református Egyetem, ÁJK, Budapest. 95-123.
Herke Csongor (2017): A terhelt a gazdasági bűnügyekben. Controller Info V. évf. 2017/1. sz. http://real.mtak.hu/53763/1/08-Herke-5o.pdf

GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNY - VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ - ÜGYVÉD - BÜNTETŐJOGI ÜGYVÉD - VÉDŐÜGYVÉD - BUDAPEST