Az adó – egy szellemes aforizma szerint – „a civilizáció ára”. Az adórendszer alapvetően „az adózók meggyőzésen alapuló önkéntes teljesítésére” épül, és azt feltételezi, hogy az adózok magatartása befolyásolható. Az adózói magatartás befolyásolásának egyik kétségkívül hatékony eszköze az adóvégrehajtási eljárás.
Az adóvégrehajtási eljárásról szóló törvény – a 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) – 2018-ban, egyes rendelkezései pedig 2019. január 1-jén léptek hatályba. Túlzás nélkül állíthatjuk: ez a törvény teljesen új korszakot nyitott az adóvégrehajtás területén.
Cikkünkben az adóvégrehajtás legfontosabb szabályait tekintjük át.
A NAV régebben csak a pénzkövetelések behajtásával foglalkozott, az új szabályozás következtében azonban általános végrehajtási hatósággá vált. Így végrehajtja
A NAV 2019. január 1. napjával fokozatosan átveszi a törvényszéki végrehajtás feladatait: 2019. január 1-jétől az új, induló ügyek kerülnek a NAV-hoz, majd miután digitalizálják a folyamatban lévő ügyeket, az összes törvényszéki végrehajtás átkerül a NAV-hoz, erre 2020. január 1-jétől kerül sor.
Így 2019. január 1-jétől – egyebek mellett – a következő ügytípusok is a NAV végrehajtói hatáskörébe tartoznak: az elrendelt elővezetés költségének, a bűnügyi zárlatot elrendelő döntésnek, az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről, illetve visszaállításáról, valamint az elektronikus adat megőrzésére kötelezésről szóló határozat, a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról rendelkező határozatának a végrehajtása, a bíróság által előlegezett gyermektartási díj behajtása.
A törvény szerint egyszerre kell két elvnek érvényesülnie az adóvégrehajtásban. Az egyik elv az ügyfélcentrikusság, a másik pedig a végrehajtás hatékonyabbá, gyorsabbá tétele.
A NAV kiválaszthatja az adott helyzetben leghatékonyabb végrehajtási cselekményt, és akár dönthet úgy is, hogy egyidejűleg több cselekményt foganatosít. Lényeges szempont, hogy az adós rendelkezési joga a szükségeshez mérten csak a lehető legkisebb mértékben korlátozható. Ennek az elvnek az érvényesülését hivatottak elősegíteni az alábbi szabályok:
Ha az adós természetes személy, vagy egyéni vállalkozó, és a szóban forgó ingatlan az ő, valamint közeli hozzátartozójának lakhatására szolgál, csak akkor vezethető az ingatlanra végrehajtás, ha a tartozás összege meghaladja az ötszázezer forintot.
Ha a már lefoglalt ingatlan az adós és vele együtt lakó közeli hozzátartozói lakhatását szolgálja, és az nem nagyobb a vonatkozó jogszabályban meghatározott „méltányolható lakásigénynél”, értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha más végrehajtási formák eredményre nem vezettek.
Az úgynevezett kis összegű követelések esetében csak átvezetést, hatósági átutalási megbízást, valamint jövedelemletiltást lehet elrendelni, ha pedig ezen végrehajtási cselekmények egyike sem vezet eredményre, úgy a tartozást ideiglenesen behajthatatlanná kell nyilvánítani. A kis összegű követelés alsó értékhatára tízezer forint, a felső határát pedig a mindenkori költségvetési törvény határozza meg, ez az összeg jelenleg százezer forint.
A legfeljebb tízezer forint nettó adótartozással rendelkező ügyfeleknek csak fizetési felhívást küldhetnek ki, átvezetésen kívül egyéb végrehajtási cselekményre nem kerülhet sor.
A pénzkövetelések végrehajtásának egyik módja a jövedelemre vezetett végrehajtás, azaz a letiltás.
2018. július 25-éig a jövedelem fogalmába tartozott a munkabér, illetmény, munkadíj, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati szolgálati, állami szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóság, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazás, juttatás, amely fogalom kapcsán a jogalkalmazók körében kérdésként merült fel, hogy abba beletartoznak-e az egyéb, nem foglalkoztatáshoz kapcsolódó jövedelmek, így például a nyugdíj vagy árvaellátás.
Az Avt. 2018. július 26-ától hatályos módosítása egyértelművé tette: a jövedelem alatt a munkavégzéshez kapcsolódó jövedelmi tételeken felül az egyéb járandóságokat is érteni kell, így például a nyugdíjból, egészségbiztosítási pénzbeli ellátásból, a gyermekek ellátásához kapcsolódó juttatásokból vagy éppen az álláskeresők ellátásaiból is helye van a letiltás alkalmazásának.
Elévül a végrehajtáshoz való jog, ha az esedékesség naptári évének utolsó napjától számítva négy év eltelt. Hat hónappal meghosszabbodik az elévülés, ha a NAV bármilyen végrehajtási cselekményt foganatosított. Ez a szabály vonatkozik a pénzkövetelésre és a cselekmények végrehajtására is. Vagyis, a NAV 4 évig – ha végrehajtási cselekményt foganatosított, akkor további 6 hónapig – érvényesítheti ezeket a követeléseket állami kényszerrel.
Vannak bizonyos tények, melyek beálltával a végrehajtáshoz való jog elévülése megszakad. Ez azt jelenti, hogy e tények beálltával az elévülés számítása újból elkezdődik és a tény beálltáig eltelt időt az elévülés számításakor figyelmen kívül kell hagyni. A korábbi szabályok szerint két ilyen tény volt: ha az adós ellen felszámolási eljárás indult, továbbá akkor, ha az adózó az adóbevallását késedelmesen nyújtotta be. A hatályos szabályok bővítették e tények körét. Így most már a kivetéssel történő helyi adó, települési adó, gépjárműadó megállapításához szükséges adatokról szóló bejelentés, az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségekre vonatkozó bejelentés késedelmes benyújtása is megszakítja az elévülési időt, az adatbejelentés és az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési bejelentés benyújtásának időpontjával, és az elévülés az azok benyújtását követő napon újból megkezdődik.
Ha az eljárás résztvevője bármilyen módon akadályozza a végrehajtást (például úgy, hogy kötelezés ellenére nem jelenik meg a végrehajtási cselekményen, vagy egyébként nem működik együtt), bírsággal sújtható. A bírság összege természetes személy adós esetében legfeljebb 200 ezer forint lehet, minden más adós esetében legfeljebb 500 ezer forint.
Új elem a szabályozásban, hogy az eljárás nem adósi minőségben szereplő résztvevője is bírságolható, ha akadályozza bármilyen módon a végrehajtást. A gyakorlatban ugyanis sok esetben előfordul, hogy az adós hozzátartozója által tanúsított magatartás miatt nem lehet lefolytatni az eljárást. Ebben az esetben a kiszabott bírság összege magánszemélyek 500 ezer forintig, jogi személyek 1 millió forintig terjedhet.
Ha úgy ítéljük meg, hogy törvénysértően intézkedett a NAV a végrehajtás során, a legfontosabb jogorvoslati eszköz, mely a rendelkezésünkre áll, a végrehajtási kifogás.
A végrehajtási kifogással az adóhatóság törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen lehet felszólalni. A végrehajtási kifogás benyújtására 15 napja van az érintettnek, ha pedig akadályoztatva van, legfeljebb hat hónap áll a rendelkezésére.
A végrehajtási kifogásban pontosan meg kell jelölni a jogszerűtlennek ítélt intézkedést vagy mulasztást, illetve azt is részletezni kell, hogy milyen okból kérjük az intézkedés megváltoztatását vagy megsemmisítését. Ha értékelhető indokolás nélkül nyújtjuk be a végrehajtási kifogást, azt a hatóság érdemi vizsgálat nélkül el fogja utasítani.
A végrehajtási kifogásnak a további végrehajtási cselekményekre nincsen halasztó hatálya. Egy kivétel van ez alól a szabály alól: ha az érintett az árverés kitűzését követően első alkalommal nyújtott be kifogást, melyben az árverés kitűzésének jogszerűségét vitatja – a kifogás jogerős elbírálásáig nem folytathatják a végrehajtást.
Előfordulhat, hogy rajtunk kívül álló okból nem tudjuk időben benyújtani a végrehajtási kifogást. Erre bizonyos körben hivatkozhatunk: igazolási kérelmet nyújthatunk be. Ebben valószínűsíteni kell a késlekedésünk okát, és érdemben nyilatkozni kell a végrehajtási kifogás tárgyában is. A végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét ilyen esetben a kifogásolt intézkedésről való tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani. Igazolási kérelem esetén is érvényes a 6 hónapos szabály: 6 hónapon túl végrehajtási kifogás nem terjeszthető be, a 6 hónapon túl benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül el fogják utasítani.
A hatályos szabályok a gyorsabb, rugalmasabb ügymenetet szolgálják. Így például, végrehajtható okiratnak kell tekinteni azt a jogerős bírói határozatot, illetve egyezséget is, mely megállapítja a NAV javára a fizetési kötelezettséget. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adóhatóságnak már nem kell sem külön határozatot hoznia, sem végrehajtási lap kiállítását nem kell kérnie a bíróságtól. Ugyanez a helyzet a büntetőbíróság jogerős határozatával is, ha az megállapítja a vagyoni hátrány, az adóbevétel-csökkenés, illetve a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás összegét.
A NAV megtekintheti, megvizsgálhatja a nem természetes személy adóshoz köthető legkülönfélébb objektumokat. Helyszíni eljárásokat a székhelyként, telephelyként bejelentett ingatlanokban már a korábbi szabályok alapján is lehetett foganatosítani, most már azonban a székhelyként vagy telephelyként be nem jelentett ingatlan, egyéb helyiség, valamint az EKAER szerint az adós részére érkező szállítmány lerakodási helye is átvizsgálható.
A jövedelemletiltást, fizetési számlára vezetett végrehajtást helyszíni eljárás nélkül el lehet rendelni. Megkönnyíti a NAV helyzetét az új szabály, mely szerint a munkáltató – elektronikus úton – köteles tájékoztatni a letiltható jövedelem nagyságáról, illetve a letiltást befolyásoló tényezőkről. A munkáltató minderről először a letiltás kézhezvételét követő 15 napon belül köteles tájékoztatást küldeni, majd a végrehajtás során akkor is, ha felmerül bármilyen, a letiltást befolyásoló körülmény.
Ingófoglalásra bármikor sor kerülhet, akár már a végrehajtási eljárás legelején is. Az adóvégrehajtás (eltérően a bírósági végrehajtástól) nem a végrehajtható okirat átadásával indul, ezért fontos tudnunk: a NAV ekkor, tehát a helyszíni eljárás során nyilatkoztatja a vagyontárgyakat esetlegesen terhelő zálogjogról.
Lefoglalhatók azok a vagyontárgyak is, melyeket az adós fuvarozás céljából adott át a fuvarozónak. Erre a lefoglalásra legfeljebb addig az időpontig sor kerülhet, amíg a dolgot a címzettnek átadják.
A NAV nem köteles a lefoglalást követően azonnal elszállítani a vagyontárgyat, erről a körülmények függvényében dönthet. Jellemzően akkor hagyják az értékesítésig a helyszínen a lefoglalt dolgot, ha az ingóság jelentős terjedelme, súlya, vagy más tulajdonsága miatt az elszállítás rendkívüli nehézséggel vagy aránytalanul nagy költséggel járna.
A gépjárművek lefoglalására speciális szabályok vonatkoznak.
A járműveket főszabály szerint a helyszínen foglalja le az adóhatóság. Jármű alatt értjük a közúti szállító- vagy vontató eszközt, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is.
A gépjármű lefoglalható a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján, ez a megoldás nemcsak az adós tulajdonában álló járművekre alkalmazható, hanem azokra is, melyek „vélelmezhetően” a házastársi közös vagyonba tartoznak. Ennek a szabálynak az az értelme, hogy a régebbi szabályok alapján problémát jelentett a NAV számára az, hogy a nyilvántartásban az adós házastársának nevén szereplő, de feltehetően a közös vagyon körébe eső jármű lefoglalására csak a helyszíni eljárás keretében kerülhetett sor, a nyilvántartás alapján erre nem volt mód.
Járműfoglalás esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a jármű törzskönyvét is lefoglalni. Ezeknek a dokumentumoknak a lefoglalása megakadályozza az adóst a lefoglalt jármű további jogszerű használatában. Az adós védelme érdekében léteznek bizonyos korlátozások, így például nem lehet lefoglalni a mozgásában korlátozott adós betegsége és testi fogyatékossága miatt szükséges gépjárművet.
Az 2018. július 26-áig hatályos szabályok alapján a vállalkozási tevékenységet végző adós üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjármű esetében csak a törzskönyvet lehetett lefoglalni, és nem lehetett intézkedni a gépjármű forgalomból történő kivonása iránt a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül. Ha a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül az adótartozását nem fizette meg az adózó, akkor lehetett a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalni. 2018. július 26-áig ez az adózókra kedvező szabály csak a gépjárművek foglalása esetében érvényesült. 2018. július 26-tól kiterjesztették azt a fizetési haladékot biztosító szabályt, és jelenleg valamennyi vállalkozási tevékenységet végző adósra és valamennyi járműre (így például a közúti szállító- vagy vontató eszköz) is alkalmazni kell.
Végül, a NAV munkáját könnyíti meg az a szabály, mely szerint el lehet rendelni a lefoglalt járműre a tárgykörözés, ha az adós azt felhívásra nem szolgáltatja ki, és az adós ismert lakcímén (tartózkodási helyén) nem találja meg a hatóság.
A fedezetcsere alapvetően az adós érdekeit hivatott szolgálni. A NAV – ha az adós ezt külön kéri – feloldja a lefoglalt ingóság foglalását, feltéve, hogy a tartozás megtérülése biztosított a feloldástól függetlenül, vagy ha az adós egy másik, megfelelő értékű vagyontárgyat ajánl fel csereként. Fontos tudnunk, hogy a fedezetcserét a NAV nem köteles elfogadni, de döntése során az adós méltányolható körülményeit vizsgálja.
A cseretárgy nemcsak ingóság lehet, a lényeg az, hogy csereként csak olyan vagyontárgyat fogad el a NAV, melynek piaci értéke legalább akkora, mint a lefoglalt vagyontárgyé. A feloldás iránti kérelmet az árverés kitűzéséig lehet előterjeszteni. A lefoglalás feloldására és a csereként felajánlott vagyontárgy lefoglalására egyidejűleg kerül sor, ezzel kizárva az esetleges visszaéléseket.
A fedezetcserére a végrehajtás szünetelése, illetve felfüggesztése alatt is van lehetőség. Ha a NAV az adós kérelmére adómérséklést vagy fizetési könnyítést engedélyezett, úgy mindaddig, amíg jogerős nem lesz a döntés, az adott tartozás vonatkozásában nem foganatosítható végrehajtási cselekmény. A fedezetcsere azonban kivétel, fedezetcserére ugyanis ebben az átmeneti időszakban is van mód.
Ingatlanfoglalásra a végrehajtási eljárás bármelyik pontján sor kerülhet. Nem a fokozatosságon van tehát a hangsúly, vagyis nem kell az „enyhébb” megoldástól a „szigorúbbig” haladnia az adóhatóságnak. Ehelyett a lényeg az, hogy a NAV olyan cselekményt foganatosítson, mellyel a tartozás minél hatékonyabban behajtható, de a lehető legkisebb mértékben korlátozza az adóst.
Van azonban egy korlát: az ingatlan-végrehajtás alsó összeghatára 500 ezer forint. Ha ezt az összeget a tartozás nem haladja meg, ingatlan-végrehajtásra nem kerülhet sor. Akkor is ezt a szabályt kell alkalmazni, ha az ingatlan értéke nem haladja meg jelentősen a tartozás összegét (például, ha 400 ezer forint a tartozás és az ingatlan értéke 500 ezer forint). Ez a korlátozás azonban csak lakóingatlanokra érvényes, és még ebben az esetben is csak akkor, ha az adós magánszemély vagy egyéni vállalkozó, és a kérdéses lakóingatlan az ő, illetve a vele együtt élő közeli hozzátartozó lakhatását közvetlenül szolgálja. Más lakóingatlanok, valamint nem lakóingatlanok esetében minden további nélkül elrendelhetik a foglalást, legyen bármekkora is a tartozás összege.
Ha a lakóingatlan közvetlenül szolgálja az adós és családja lakhatását, vagyis benne lakik az adós és családja, csak akkor lehet értékesíteni, ha más végrehajtási cselekmény nem vezetett eredményre. További feltétel, hogy a szóbanforgó ingatlan nagysága nem haladja meg a méltányolható lakásigény mértékének felső határát.
A „méltányolható lakásigény” mértéke a 15/2014. (IV. 3.) NGM rendeletből derül ki: szempont egyrészt a lakóingatlanban található szobák száma, másrészt pedig a családtagok száma. Példák: ha a család egy, legfeljebb két tagból áll, a méltányolható mérték egy, de legfeljebb három lakószoba. Ha család háromtagú, a méltányolható mérték minimum másfél, maximum három és fél lakószoba.
Ingatlanok esetében is van lehetőség a fedezetcserére, akár még a végrehajtás felfüggesztése vagy szünetelése alatt is.
Az adóvégrehajtás során lefoglalt ingó dolgok és ingatlanok értékesítésének legjellemzőbb útja az elektronikus árverés.
A hagyományos árverés mellett árverésen kívül is értékesíthető a vagyontárgy, ezt a megoldást főleg az engedéllyel tartható ingóságok esetében alkalmazzák, de így kell értékesíteni a tízezer forint alatti becsértékű dolgokat, az élő állatot, a nem, vagy csak aránytalan nagy költségek árán szállítható ingóságokat is.
Az üzletrész elektronikus úton nehezen értékesíthető, ezért biztosít a törvény lehetőséget hagyományos árverésen, illetve árverésen kívüli értékesítésre is. Ez utóbbira azonban csak akkor kerülhet sor, ha az előárverezésre jogosultak (vagyis a tulajdonostársak) ahhoz hozzájárultak.
A végrehajtó ingóság esetében a foglalástól, vagy az adatok beszerzésétől számított harminc nap után, nyolc napon belül köteles intézkedni az értékesítés iránt. A foglalástól számított három hónapon belüli időpontra azonban mindenképpen ki kell tűzni az értékesítést. Kivételt képez az, amikor halasztó hatályú igénypert indítottak, ilyenkor az értékesítéssel meg kell várni az igényperben született bírói döntés jogerőre emelkedését.
Ingatlan értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha más végrehajtási cselekmény nem alkalmas a tartozás behajtására, vagy aránytalanul hosszú időbe telne a követelés megtérülése. Ha egy adós esetében ingófoglalásra és emellett ingatlan-végrehajtásra is sor került, akkor előbb az ingóságot kell értékesíteni. Ha az ingóság értékesítése nem járt eredménnyel, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap vagy az ingatlan fekvése szerinti jegyző Vht. szerinti tájékoztatásának kézbesítésétől számított 60 nap már eltelt, akkor lehet csak intézkedni az ingatlan értékesítése iránt. Amennyiben halasztó hatályú igénypert indítottak, annak jogerős lezárását meg kell várni az értékesítés megkezdésével.
A törvény három hónapot biztosít az adósnak az ingatlanárverés előtt arra, hogy a tartozását – elkerülve a kényszerértékesítést – rendezni tudja. A három hónapos határidő a végrehajtási jogot bejegyző határozat kézhezvételétől indul.
A lakóingatlan értékesítésére speciális szabályok vonatkoznak. A devizaválság egyik következménye, hogy sokan nyaralóba, hétvégi házba, vagy zártkerti területen található olyan ingatlanba költöztek, mely az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóingatlanként van feltüntetve. A törvény ezért nem a telekkönyvi besoroláshoz, hanem a tényleges ott lakáshoz köti a lakóingatlan kategóriáját.
Főszabály szerint beköltözhető állapotban kell értékesíteni a lakóingatlant, kivételt jelent ez a alól a szabály alól az, ha olyan személy lakik az ingatlanban, aki nem alanya a végrehajtási eljárásnak. Így például lakottan kell értékesíteni az ingatlant, ha bérlő, haszonélvező lakik az ingatlanban, vagy osztatlan közös tulajdon esetén, ha a tulajdonostárs nem az adós. Az új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok korlátozzák:
Az ingatlanértékesítés kapcsán lényeges kérdés a vételár lecsökkentésének lehetősége. Lakóingatlan esetében a vételár a becsérték 75 százalékáig csökkenthető (szemben a korábbi 70 százalékkal), feltéve, hogy az adott ingatlan az adós egyetlen ingatlana volt, abban lakott életvitelszerűen, a végrehajtási eljárás megindítását megelőző fél évben. Ha egyetlen licitáló sem akad, aki legalább ekkora összeget ajánlana, akkor az árverést sikertelennek kell tekinteni. Amennyiben a második árverés is sikertelen, lehetőség van a vételár további leszállítására, mégpedig a kikiáltási ár feléig.
A biztosítási intézkedés célja, hogy biztosítva legyen a kötelezettség teljesítése az alapügyben született döntés végrehajthatóvá válása utáni időszakra. Alapjául a biztosítási intézkedés elrendeléséről szóló végzés szolgál. Ezt a végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak, és fel is szólítja azonnali teljesítésre. Amennyiben az adós a biztosítandó összeget ott helyben nem fizeti meg, a végrehajtó lefoglalja a vagyontárgyait.
A biztosítási intézkedés a gyakorlatban foglalást, zár alá vételt, költségvetési támogatás zárolását (ideértve például az adóvisszatérítést is), pénzkövetelés lefoglalását, jövedelemletiltást jelent. Fontos szabály, hogy a biztosítási intézkedés nem lehetetlenítheti el az adós gazdasági tevékenységét, és nem veszélyeztetheti az adós és a vele egy háztartásban élő hozzátartozók megélhetését.
Amennyiben Ön adóvégrehajtásban érintett vagy úgy érzi, hogy érintett lehet ilyen ügyben és ügyvédi tanácsadásra, jogi képviseletre van szüksége; forduljon erre a szakterületre specializálódott ügyvédi irodánkhoz bizalommal.
ADÓVÉGREHAJTÁS - JÖVEDELEMLETILTÁS - FEDEZETCSERE - INGATLANFOGLALÁS - ÜGYVÉD - BÜNTETŐJOGI ÜGYVÉD - VÉDŐÜGYVÉD - BUDAPEST
Hívjon bennünket!
Írjon nekünk!
Dr. Roska Sándor
gazdasági-, gazdasági büntetőjogi ügyvéd
Irodánk címe:
1024 Budapest, Margit krt 49. IV. em. 1.
e-mail: iroda@roskaugyvediiroda.hu
Ügyvédi irodánk Budapest II. kerületében a Mechwart ligetnél található.
Parkolási lehetőség a Keleti Károly utcában a Margit körútról rögtön jobbra fordulva érhető el.
Keressen bennünket bizalommal!
Vegye fel velünk a kapcsolatot!
+36-1/79-28-340
+3670/941-90-12
A törvény, a lehetőségek tudása viszont kapukat nyit meg és esélyeket teremt...
Mi nem ügyeket, nem felesleges eljárásokat generálunk. Komplex megoldásokban, eredményes stratégiákban gondolkozunk. Célunk mindig az ügyfél érdekének maximális szem előtt tartása...