A tanúnak három fő kötelezettsége van. Ezek a következők:

• Idézésre megjelenési kötelezettség

• Vallomástételi kötelezettség

• Közreműködési kötelezettség

Idézésre megjelenési kötelezettség
Az, akit tanúként megidéztek, köteles az őt idéző bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság előtt megjelenni. A tanú ugyancsak köteles megjelenni azokon a nyomozati cselekményeken (így a helyszíni kihallgatáson, a bizonyítási kísérleten, a felismerésre bemutatáson, a szembesítésen), amelyekre őt megidézték.
Előfordul, hogy a tanúnak az idézésben szereplő időpontban más, halaszthatatlan elfoglaltsága van. Ha előre tudja, hogy nem felel meg neki az időpont, akkor ezt minél előbb jeleznie kell a hatóságnak. Célszerű telefonon felhívni ilyenkor az ügy előadóját (nevét megtaláljuk az idézésen), és új időpontot kérni tőle. Ha előzetesen a tanú nem tudja kimenteni magát, akkor utólag kell igazolnia, miért maradt távol (például orvosi igazolással). A lényeg az, hogy a tanú működjön együtt a hatósággal, és mindenképpen jelenjen meg a kihallgatáson. Ez egyébként a saját jól felfogott érdeke is: a renitens tanúnak ugyanis elrendelhetik az elővezetését, vagy akár rendbírsággal is sújthatják.

Vallomástételi kötelezettség
A tanú legfontosabb kötelezettsége a vallomástételi kötelezettség. Ez alól csak a törvényben meghatározott esetekben mentesül (erre még később visszatérünk).

A törvény így szól: „a tanú köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani”. Vegyük ezt a mondatot komolyan: a hamis tanúzás és a tanúvallomás bíróság előtti jogosulatlan megtagadása bűncselekmény.

Másfelől, tartsuk észben azt is, hogy a tanúvallomás felhasználható bizonyítási eszközként, az adott ügyben és bármely más ügyben, és még akkor is, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja.

A tanút a hatóság figyelmezteti az első kihallgatásakor arra, ha a vallomástételt megtagadhatja. Ha a tanú a figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja a vallomást, akár rendbírsággal is sújthatják, és kötelezhetik az okozott bűnügyi költség megtérítésére.
A rendbírság összege ötezer forinttól akár egymillió forintig is terjedhet. Ha a tanú a kiszabott rendbírságot nem fizeti meg, úgy azt átváltoztathatják elzárásra, ilyenkor ötezer forint egy napi elzárást jelent.

Közreműködési kötelezettség
A tanú köteles a különféle eljárási cselekményeknél közreműködni. Így köteles

• közreműködni a szakértői vizsgálat során,
• a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni (de műtétre, műtétnek minősülő vizsgálati eljárásra nem kötelezhető),
• tűrni, hogy a birtokában lévő dolgot a szakértő megvizsgálja, még akkor is, ha a vizsgálat a dologban kárt okoz (ekkor azonban kérhet kártalanítást);
• részt venni a helyszíni kihallgatáson, a bizonyítási kísérleten, a felismerésre bemutatáson, a szembesítésen.

Poligráfos vizsgálatra (hazugságvizsgálatra) a tanú nem kötelezhető, ilyen vizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz a tanú hozzájárult.

A tanút a hatóság figyelmezteti a közreműködési kötelezettségére. Az a tanú, aki a figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja a közreműködést, rendbírsággal sújtható, és még azzal is számolnia kell, hogy az okozott bűnügyi költség megtérítésére kötelezik. Ha a hatóság azt feltételezi, hogy egy eljárási cselekmény másként nem végezhető el, akár testi kényszert is alkalmazhat a tanúval szemben. Szóba jöhet például a test megfogása, lefogása, a kar és a váll megragadásával történő elvezetés stb.

Azokat az eseteket, amikor a tanút nem terheli vallomástételi kötelezettség, két csoportra oszthatjuk: az egyik csoportba a tanúzási tilalmak, a másikba a mentességi okok tartoznak. Alapvető különbség a két kategória között, hogy ha tanúzási tilalom áll fenn, a tanút nem lehet kihallgatni. Mentességi ok fennállása esetén pedig a tanú saját belátása szerint dönthet, tesz-e a vallomást vagy sem. Ha a tanút a tilalom ellenére, illetve a fennálló mentességi ok ellenére hallgatják ki, vallomását – legalábbis főszabály szerint – nem lehet bizonyítékként felhasználni.

Tanúzási tilalom
Ha tanúzási tilalom áll fenn, tilos a tanút kihallgatni. Ez a helyzet a gyónási titoknál, valamint akkor, ha hiányzik a tanúzási képesség, vagyis az illető személy fizikai vagy szellemi állapota miatt nem képes a tanúskodásra. Ugyancsak a tanúzási tilalomra példa az ügyvédi titok: a védő nem hallgatható ki tanúként azzal kapcsolatosan, amiről védői minőségében szerzett tudomást.

Mentességi okok
Amennyiben mentességi ok áll fenn, a tanú saját maga dönthet úgy, hogy megtagadja a vallomástételt. Először is az önvádra kötelezés tilalmáról kell szólni: az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben a tanúvallomást megtagadhatja.

A másik mentességi ok a hozzátartozói viszonyhoz kötődik: a tanúvallomást megtagadhatja a terhelt hozzátartozója. A törvény ugyanis nem kényszerít senkit arra, hogy a hozzátartozójára terhelő vallomást tegyen, de nem is zár el senkit a lehetőségtől, hogy ha éppen úgy gondolja, elmondja a rendőrségnek, mit tud a történtekről.

Azt, hogy ki minősül hozzátartozónak, a Büntető Törvénykönyv határozza meg. Így hozzátartozónak minősül

• az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy élettársa,
• az örökbefogadó és a nevelőszülő (ideértve az együtt élő mostohaszülőt is), az örökbe fogadott és a nevelt gyermek (ideértve az együtt élő mostohagyermeket is),
• a testvér és a testvér házastársa vagy élettársa,
• a házastárs, az élettárs,
• a házastárs vagy az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére.

Az, hogy fennáll-e a hozzátartozó viszony, az esetek legnagyobb részében külön bizonyítás nélkül eldönthető, a bíróságok rendszerint elfogadják különösebb vizsgálódás azt is, ha a tanú azt mondja: „a terhelt házastársa, testvére, gyermeke stb. vagyok”. Az élettársi viszony bizonyítása már komplikáltabb lehet, de ha a tanú erre hivatkozik, a tapasztalat azt mutatja, hogy a bíróságok általában meg szokták adni a mentességet.

A mentességi okok körében kell megemlíteni a foglalkozáshoz, közmegbízatáshoz kapcsolódó titoktartást, az a személy ugyanis, aki ilyen alapon titoktartásra köteles, a tanúvallomást megtagadhatja, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené. Más a helyzet, ha a „titokgazda” felmentést adott neki, ilyenkor a vallomástételnek nincs akadálya.

Végül, az újságok informátorait védi az a rendelkezés, mely szerint megtagadhatja a tanúvallomás tételét a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával az információt átadó személy kilétét felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben. Kivételt jelent e szabály alól az, ha a bíróság a sajtóorgánumot az információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezte. Ez akkor történhet meg, ha súlyos (három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos) bűncselekmény miatt folyik büntetőügy, és a felderítés érdekében nélkülözhetetlen, hogy a hatóság megismerje az információt átadó személy kilétét.

Minden mentességi okra érvényes a szabály, hogy ha a tanú a vallomástételt jogszerűen megtagadta, további kérdést nem lehet hozzá intézni, és szembesítését sem lehet elrendelni. A kivételt az jelenti, ha a tanú menet közben úgy dönt, hogy mégis vallomást kíván tenni.

Végül, itt kell megemlíteni egy, a lefoglalásra vonatkozó szabályt. Lefoglalás elrendelésére akkor kerül sor, ha az a bizonyítási eszköz, illetve az elkobozható dolog vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása érdekében szükséges. Lefoglalható ingó dolog, számlapénz, elektronikus pénz, elektronikus adat. Nem lehet azonban lefoglalni

• a terhelt és a tanúvallomás megtagadására jogosult személy közötti közlést vagy küldeményt, illetve
• azt a bizonyítási eszközt, amelynek tartalmára a tanúvallomás megtagadható, ha azt a tanúvallomás megtagadására jogosult személy őrzi.

A fenti tilalmak ellenére mégiscsak el lehet rendelni a lefoglalást törvényben meghatározott esetekben, így például akkor, ha a bűncselekményt a lefoglalandó bizonyítási eszközre követték el, vagy a lefoglalás tárgya eszköze a bűncselekménynek.

Az, akit tanúként beidéztek egy büntetőügyben, fel kell készülnie arra, hogy többször, több fórumon is ki fogják hallgatni: kihallgatja őt a nyomozó, esetleg a nyomozási bíró, majd kihallgatják a bírósági tárgyaláson, az elsőfokú eljárásban, és elképzelhető, hogy a másodfokú eljárásban is. Ráadásul, az is sűrűn előfordul, hogy ugyanaz a hatóság, ugyanaz a személy (nyomozó, bíró) több ízben is kihallgatja a tanút.

A nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás során az első kihallgatásakor figyelmeztetni kell a tanút a jogaira és kötelezettségeire. Figyeljük, hogy ez valóban megtörténik-e! Ha valamit nem értünk, kérdezzünk rá bátran!

A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a vallomástétel megtagadásával kapcsolatos információkra is. Nagyon fontos, hogy mind a figyelmeztetést, mind a tanú arra adott válaszát jegyzőkönyvezni kell, és ha ez elmarad, a tanúvallomás bizonyítékként nem vehető figyelembe. Ha azonban utóbb mégis sor kerül a tanúzási figyelmeztetésre, és a tanú a korábban tett közléseit ezt követően is fenntartja, úgy a közlést vallomásként figyelembe lehet venni. Ha a tanú később megtagadja a vallomástételt, korábban tett vallomása változatlanul felhasználható bizonyítékként – feltéve, hogy a tanúzási figyelmeztetés megtörtént, és ez, illetve a válasz megfelelően jegyzőkönyvezve lett.

A tanúkat egyenként kell kihallgatni.

A kihallgatás első lépéseként megállapítják a tanú személyazonosságát, ennek érdekében a tanú köteles nyilatkozni a következő adatairól:

• neve, születési neve,
• születési helye és ideje,
• anyja neve,
• állampolgársága,
• személyazonosító okmányának száma,
• lakcíme, értesítési címe, tényleges tartózkodási helye,
• kézbesítési címe, telefonos elérhetősége,
• foglalkozása.

Ezt követően a vallomástétel lehetséges akadályait tisztázza a hatóság (ügyész, bíró), kérdéseket tesz fel arra nézve, hogy a tanú elfogult-e, illetve érintett-e az ügyben. Ezekre a kérdésekre a tanú mindenképpen köteles válaszolni.

Ha a vallomástételnek nincsen akadálya, megkezdődhet a kihallgatás érdemi része. Előbb a tanúnak összefüggően kell előadnia az üggyel kapcsolatos ismereteit, majd kérdésekre kell válaszolnia. Főleg a legelső rendőrségi kihallgatásra jellemző, hogy a nyomozó hagyja, hogy a tanú saját magától mondjon el mindent, ami csak eszébe jut az üggyel kapcsolatban. Később már számítani lehet arra, a kihallgatást vezető kérdésekkel igyekszik a lényegi momentumokra terelni a szót. Idővel kialakul egy különleges viszony a kihallgató és a tanú között: kezdik megismerni (vagy még inkább: kiismerni) egymást, de ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az irányítás a kihallgatást vezető kezében van. Egyfajta hatalmi viszony alakul tehát ki a tanú és a kihallgatást vezető között.

Fontos tudnunk, hogy a rávezető kérdések tiltottak, nem tehető fel olyan kérdés a tanúnak, amely a választ magában foglalja vagy a feleletre útmutatást tartalmaz.

A vallomásról és a kérdésekre adott válaszokról jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyvben az elhangzottaknak csak az összegzését rögzítik, de a tanú kérheti, hogy vallomásának egyes részeit szó szerint írják le.

Az eljárás bírósági szakaszában előbb a bíróság tagjai, utánuk az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, valamint az őt érintő körben a vagyoni érdekelt és a szakértő – ebben a sorrendben – kérdéseket intézhet a tanúhoz. Ha elfogytak a kérdések, a bíró ismerteti a tanú korábban tett vallomását, vagy azt teljes terjedelmében felolvassa (esetleg a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja).

A tanú jogai az alábbiak:

• vallomás összefüggő előadásának joga,
• vallomás leírásának joga,
• anyanyelvhasználat joga,
• segítő közreműködésének igénybevétele,
• a bíróságon való megjelenéssel kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítéshez való jog,
• tanúvédelemhez való jog,
• a törvényben meghatározott esetekben a tanúvallomás megtagadásának joga

Vallomás összefüggő előadásának joga
A tanú a kihallgatása során előbb összefüggően előadja a vallomását, ezt követően tesznek fel neki kérdéseket. A tanú kihallgatása során tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. Abban az esetben, ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, tisztázni kell az okokat.

A tanú kérheti, hogy a vallomásának egyes részeit szó szerint vegyék jegyzőkönyvbe.

Bizonyos típusú kérdéseket nem lehet feltenni a tanúnak. Így nem tehető fel olyan kérdés, mely

• magában foglalja a választ vagy a feleletre útmutatást tartalmaz,
• olyan ígéretet tartalmaz, mely a törvénnyel össze nem egyeztethető, vagy
• valótlan tény állítását foglalja magában.

Vallomás leírásának joga
A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követően vagy helyette írásban tegyen vallomást. A törvény meghatározza az írásbeli vallomás formáját. A következő megoldások képzelhetők el: a tanú a vallomását

• saját kezűleg leírja és aláírja,
• minősített vagy legalább minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírásával látja el,
• elektronikus kapcsolattartás útján teszi meg, vagy
• bíróval, közjegyzővel vagy a törvényben meghatározott más személlyel hitelesítteti.

Nagyon fontos, hogy kitűnjön az írásbeli vallomásból: a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak és a tanúzási figyelmeztetés ismeretében tette meg.

Az írásbeli tanúvallomás megtétele ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a tanú mentesül a megjelenési kötelezettség alól: még ebben az esetben is elképzelhető ugyanis, hogy a nyomozó hatóság tagja, az ügyész vagy a bíró megidézi őt kihallgatás céljából.

Segítő közreműködésének igénybevétele
A tanú meghatalmazhat ügyvédet, ha ezt szükségesnek tartja, arra azonban fel kell készülnie, hogy az ügyvéd jogai ilyen esetekben meglehetősen korlátozottak. Az ügyvéd jelen lehet ugyan a tanú kihallgatásánál, és felvilágosíthatja őt a jogairól, ám egyéb tevékenységet nem végezhet, és a vallomást sem befolyásolhatja. A kihallgatás után megtekintheti az arról készült jegyzőkönyvet, és észrevételeket tehet, szóban és írásban.

A megjelenéssel kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítéshez való jog
A tanú kérheti, hogy térítsék meg a megjelenésével kapcsolatos költségeket. Ez a következő tételeket jelenti:

• útiköltséget, mely a tanú lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) a kihallgatás helyére való utazással és a visszautazással ténylegesen felmerült és azt a tanú igazolta is;
• szállásköltséget, ha a tanú kihallgatása olyan időpontban kezdődik, amikor a kihallgatás napján az odautazásra az éjszakai órákban (23 óra és 5 óra között) kerülne sor;
• ellátási költséget, ha a tanú szállásköltség megtérítésére jogosult vagy lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) a kihallgatás helyére való utazás és visszautazás, valamint a kihallgatás együttes időtartama egy napon belül a 6 órát meghaladja;
• költségtérítést a munkából kiesett időre, ha a tanú a kihallgatás miatt a munkából kiesett időre távolléti díjra nem jogosult.

A részletszabályokat 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet tartalmazza.

Az anyanyelv használatának joga
Ha a tanúnak nem a magyar az anyanyelve, úgy jogosult arra, hogy az eljárásban az anyanyelvét, vagy éppen a nemzetiségi nyelvét használja. A hatóság ilyenkor tolmácsot rendel ki. A tanú jogosult jelnyelvi tolmácsra, ha hallássérült, siket, vak, vagy más okból nem képes kommunikálni.

Jog a tanúvédelemhez
Ezt az alábbiakban, mint nagyon fontos  dolgot külön fejtjük ki:

A tanúvédelem eszközei a következők:

• a tanú adatainak zártan kezelése,
• a különleges bánásmódot igénylő személlyé nyilvánítás,
• a különösen védett tanúvá nyilvánítás,
• személyi védelem,
• tanúvédelmi program.

A tanú adatainak zártan kezelése
A tanú kérheti, hogy adatait kezeljék zártan. Ezt egyébként a hatóság hivatalból – tehát külön kérelem nélkül – is elrendelheti. Ilyenkor zártan kell kezelni a tanú nevét, születési nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, állampolgárságát, személyazonosító okmányának számát, lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, illetve elektronikus elérhetőségét.

A különleges bánásmódot igénylő személlyé nyilvánítás
Ha a tanú a személyében rejlő ok, vagy az ügy körülményei folytán nem képes a büntetőeljárásban hatékonyan részt venni, jogait gyakorolni, kötelezettségei teljesíteni, vagy a történések megértése problémás számára akkor a hatóság különleges bánásmódot igénylő személynek minősíti őt, és ennek megfelelő intézkedéseket tesz. Ez a helyzet akkor, ha például a tanú életkora, szellemi, fizikai, egészségi állapota vagy éppen a bűncselekmény különösen erőszakos jellege indokolja a különleges intézkedést. Ezek az intézkedések a tanú kíméletét szolgálják, illetve segítenek neki abban, hogy jogait gyakorolni tudja, kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Például, telekommunikációs eszköz útján hallgatják ki, vagy úgy hajtják végre a kihallgatást, hogy azt a későbbiekben már ne kelljen megismételni.

A különösen védett tanúvá nyilvánítás
A bíróság – az ügyészség indítványára – nyilváníthatja a különleges bánásmódot igénylő tanút különösen védett tanúvá. Ennek feltételei a következők: a tanú

• vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,
• a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, és
• személyének, tanúi minőségének a felfedése esetén, a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.

A különösen védett tanú kihallgatásán sem a terhelt, sem a védő nem lehet jelen, személyét nem ismerik, kérdéseket nem intézhetnek hozzá. Az ilyen tanút telekommunikációs eszköz útján is ki lehet hallgatni, feltéve, hogy ez nem jár azzal, hogy személye, elérhetősége ismertté válik az arra nem jogosultak (terhelt, védő) számára.

Személyi védelem
A különleges bánásmódot igénylő tanú (illetve rá tekintettel más személy) személyi védelem alá helyezhető. Ezt hivatalból is kezdeményezheti a hatóság, bíróság, de maga a tanú is indítványozhatja. Az indítványt elő lehet terjeszteni a nyomozó hatóságnál, ügyészségnél, eljáró bíróságnál. A személyi védelem részletes szabályait a 41/2018. (III. 13.) Korm. rendelet állapítja meg.

A személyi védelmet a tanú esetében annak a nyomozó hatóságnak a vezetője rendeli el, mely előtt a nyomozás folyamatban van (vagy volt). A személyes védelem eszközei a veszélyeztetettség mértékéhez igazodnak. Ilyen eszköz lehet például a rendszeres járőrszolgálat, a védőruha, az őrszemélyzet biztosítása. Olyan eszközt azonban nem lehet alkalmazni, amely ellen a fenyegetett személy szóban vagy írásban tiltakozik.

Tanúvédelmi program
A különleges bánásmódot igénylő tanú bevonható a Védelmi Programba. Ezt maga a tanú is indítványozhatja, de a hatóság, a bíróság hivatalból is kezdeményezheti. A Programba bekerülő tanúval úgynevezett védelmi szerződést kötnek. A részletes szabályokat a 2001. évi LXXXV. törvény tartalmazza.

A Program előkészítéséért és végrehajtásáért a rendőrség szervezetén belül létrehozott Tanúvédelmi Szolgálat felelős.

A Védelmi Programban részt vevő személy adatait zártan kezelik, személyi védelmet biztosítanak számára, tartózkodási helyét, nevét, személyazonosságát megváltoztathatják. A védelem módja, az alkalmazott intézkedések köre annak függvényében alakul, hogy milyen súlyos a veszélyhelyzet.

A Programba bevonható a fenyegetett helyzetben lévő tanú hozzátartozója is, ha azt a tanú vagy a hozzátartozó méltányolható helyzete indokolja és a védelem céljával összeegyeztethető.